Egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma
A „diszkrimináció” fogalma jelenthet pusztán „különbségtételt”, a jogi kontextusban azonban általában olyan viselkedésmódokra, rendszerekre vagy struktúrákra használjuk ezt a kifejezést, amelyek tisztességtelen módon hátrányba szorítanak egy személyt annak valamely személyes tulajdonsága miatt. A hátrányos megkülönböztetés különböző tulajdonságok egész során alapulhat, így például létezik életkoron (fiatal vagy idős), illetve fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés. A hátrányos megkülönböztetés jogszabályi tiltása fontos eszköz a kormányzat számára az egyenlőbb társadalomért folytatott munkában – egy olyan társadalomért, amelyben minden ember képes részt venni, és amelynek működéséhez minden ember hozzá tud járulni.
A hátrányos megkülönböztetés gyakran bizonyos emberekkel szembeni különböző – egy személyes tulajdonság miatti rosszabb – bánásmódban ölt testet. Ilyen például, amikor egy iskola nem fogad mentális fogyatékossággal diagnosztizált diákokat. De még azokban az országokban is, ahol a hátrányos megkülönböztetés tilos, számos olyan eset van, amelyben a kevésbé előnyös bánásmód nem számít jogtalan hátrányos megkülönböztetésnek. Az a tény például, hogy meghatározott kornál fiatalabb gyermekeknek nem adunk szavazati jogot, a gyermekekkel szembeni eltérő bánásmód egy formája, amely előnyösségét illetően vitatható, általában mégsem tekintünk rá úgy, mint tisztességtelen politikára vagy tiltott, jogtalan hátrányos megkülönböztetésre.
A hátrányos megkülönböztetés testet ölthet abban is, hogy az adott személyt nem részesítik eltérő bánásmódban egy személyes tulajdonsága miatt. Például ha a felvételi vizsgateszt nem elérhető olyan formában, amely vak személyek számára is olvashatóvá teszi a kérdéssort, az szintén hátrányos megkülönböztetésnek számít.
Emberi jogi sztenderdek
A teljes emberi jogi rendszer az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának
1. cikkén alapszik, amely kimondja, hogy
„Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van.”
Azokat a kötelezettségeket, amelyek biztosítják az egyenlőség ezen alapvető elvének tiszteletben tartását, az Egyesült Nemzetek, az Európa Tanács és az Európai Unió emberi jogi eszközei tartalmazzák, a hátrányos megkülönböztetést tiltó intézkedések formájában.
Az Egyesült Nemzetek emberi jogi szerződései közül a [[Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 26. cikke különösen fontos a hátrányos megkülönböztetés tiltása szempontjából. Az Egyezségokmány kimondja, hogy „a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen”. Szintén releváns itt a szerződés 2. cikkének 1. bekezdése, amely kimondja, hogy az általa elismert jogokat „minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül” tiszteletben tartja és biztosítja.
Mind a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 24. cikkének 1. bekezdése, mint pedig a Gyermekek jogairól szóló egyezmény 2. cikke megerősíti, hogy a bennük foglalt jogok a gyermekeket is megilletik, személyes tulajdonságokon alapuló hátrányos megkülönböztetés, így például faj, nem vagy politikai vélemény szerinti különbségtétel nélkül. A Gyermekjogi egyezmény 2. cikkének 1. bekezdése a fogyatékosságot is felsorolja, mint az ebből a szempontból releváns tulajdonságok egy példáját.
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (CRPD) 5. cikke tiltja a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Az Egyezmény 2. cikke szerint a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés magában foglal minden olyan magatartást, amelynek „célja” vagy „hatása” a jogokhoz való hozzáférés fogyatékosságon alapuló megtagadása. Ez a megközelítés az ENSZ emberi jogi szerződéseiben korábban használt diszkrimináció-felfogást tükrözi. A CRPD 2. cikke azonban azt is tisztázza, hogy az ésszerű alkalmazkodás megtagadása szintén hátrányos megkülönböztetésnek számít. Példaként szolgálhat itt a H. M. kontra Svédország ügy, amelyben a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága úgy találta, sérült a fogyatékossággal élő személy ésszerű alkalmazkodáshoz való joga, és ennek megfelelően jogtalan hátrányos megkülönböztetés érte őt. Az ügy érintettje egy fogyatékossággal élő nő volt, aki engedélykérelemmel fordult az építésügyi hatósághoz, hogy egészségügyi okokra hivatkozva házához bővítményt építhessen. Az építésügyi hatóság – a hölgy fogyatékosságát figyelmen kívül hagyva – visszautasította kérelmét azzal az indoklással, hogy az adott földrajzi helyen az ilyen kérelmek nem elfogadhatóak. A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága úgy találta, a hatóságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy a sztenderd megközelítéstől való eltérés – tekintettel a kérvényező fogyatékosságával kapcsolatos körülményekre – ésszerű alkalmazkodásnak számíthatott volna.
Az Európa Tanács rendszerében az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított jogok (beleértve a [[tisztességes eljáráshoz való jogot]][9]) terén történő hátrányos megkülönböztetést az Egyezmény. 14. cikke tiltja.
Az Európai Unió rendszerében az Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja a különböző tulajdonságokon alapuló hátrányos megkülönböztetést, amelybe – az uniós jogértelmezés és jogalkalmazás alapján – a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés is beletartozik. Mivel az uniós jogban számos irányelv érinti a büntető igazságszolgáltatást, ezeket a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának igényére való tekintettel kell értelmezni.
A fentiek jelentősége a bírósági eljárásokban részt vevő fogyatékossággal élő gyermekek vonatkozásában
Előfordulhat, hogy a bírósági eljárásokhoz kapcsolódó szolgáltatók hátrányosan megkülönböztetnek valakit azon az alapon, hogy a személy gyermekkorú, illetve értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal él. Az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő gyermekeket ún. interszekcionális alapon (ld. később) is érheti hátrányos megkülönböztetés.
Az efféle hátrányos megkülönböztetés megjelenhet olyan szabályok, gyakorlat vagy rendszer formájában, amelyek célja a személy igazságszolgáltatáshoz való jogának indoklás nélküli korlátozása. Az a szabály például, amely megakadályozza, hogy a gyermekeknek ügyvédjük legyen, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek számít. A hátrányos megkülönböztetés olyan szabályok, gyakorlat vagy rendszerek formájában is megjelenhet, amelyek de facto hátrányos megkülönböztetést eredményeznek annak ellenére, hogy eredeti céljuk vagy szándékuk nem ez volt. Az összetett mondatszerkezetek megértésének megkövetelése ahhoz, hogy valaki bizonyítékot szolgáltathasson például valószínűsíthetően hátrányosan megkülönbözteti mind a gyermekeket, mind az értelmi fogyatékossággal élő személyeket. Ezenkívül, legalábbis a fogyatékosságokkal összefüggésben, a hátrányos megkülönböztetés lehet az ésszerű alkalmazkodás biztosításának elmulasztása is.
Az ésszerű alkalmazkodás a sztenderd eljárások olyan kialakítását vagy az azokban való részvételhez biztosított olyan támogatást jelent, amelyekre azért van szükség, hogy a testi, érzékszervi, értelmi, pszichoszociális vagy egyéb fogyatékossággal élő személy ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Ezek megvalósításához pozitív lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy azonosítsuk, miféle kialakítás vagy támogatás szüntetné meg a potenciális hátrányt az egyén tekintetében, és hogy biztosítsuk a szükséges kialakítás vagy támogatás meglétét. Ezek megvalósításának az „indokolatlan terhek” vagy az „ésszerűtlenség” szabhatnak korlátot.
A bírósági eljárásokban ezért az ésszerű alkalmazkodás jelentheti például a bíróság nagyobb rugalmasságát a bizonyítékszolgáltatás módjában. Ilyen, ha a pszichoszociális fogyatékossággal élő gyermeknek megengedik, hogy hátat fordítson a bírónak, miközben beszél hozzá, ha sok szünetet és játékokat vagy olyan tárgyakat biztosítanak számára, amelyek oldják a feszültségét (például bevisznek egy ugróasztalt vagy a gyermek kedvenc maciját), vagy ha megengedik neki, hogy egy bizonyos napszakban szolgáltasson bizonyítékot. Az ésszerű alkalmazkodás kötelezettsége megkövetelheti továbbá olyan támogatási formák biztosítását is, mint amilyen az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek rendőrségi információszolgáltatását segítő közvetítő személyek alkalmazása.
Sajátos készségek
Ahhoz, hogy az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő gyermekeket ne érje az igazságszolgáltatási szervek (és a velük dolgozó szakemberek) révén hátrányos megkülönböztetés, az érintett szakembereknek rendelkezniük kell bizonyos képességekkel. E képességek közé tartozik a rugalmasság, illetve a potenciális hátrány hatékony megszüntetéséhez szükséges alkalmazkodás vagy támogatás felismerésének képessége