Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés
A igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés mint a tudományos kutatás tárgya hagyományosan Cappelletti 1970-es és 1980-as évekbeli munkásságához kapcsolódik. Garth-tal közösen jegyzett tanulmányában Cappelletti így ír::
„Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kifejezés jelentését kétségkívül nem könnyű meghatározni, mindenesetre e szavak a jogrendszer két alapvető céljára utalnak… Egyrészt arra, hogy a rendszernek mindenki számára egyenlően hozzáférhetőnek kell lennie, másrészt arra, hogy a rendszernek olyan eredményekkel kell szolgálnia, amelyek az egyén és a társadalom számára egyaránt igazságosak.”
Az emberi jogok kontextusában az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést általában úgy értelmezik, mint az olyan mechanizmusokhoz való hozzáférés jogát, amelyek jogorvoslattal szolgálnak az egyén számára az általa elszenvedett jogsértések esetén. Így az igazságszolgáltatáshoz való jog egy lehetőséget biztosító jog abban az értelemben, hogy lehetővé teszi az egyén számára, hogy más jogok megsértése miatt panaszt emeljen. To quote Lord, Guernsey, Balfe, Karr and Flowers (2009), para 12.1
„Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés képessége döntő jelentőségű más emberi jogok gyakorlása szempontjából.”
Hasonló megfigyelést tett az EU Alapjogi Ügynökségének (a továbbiakban FRA) igazgatója is:
“A jogérvényesítés lehetősége központi szerepet tölt be abban, hogy az alapvető jogok valósággá váljanak. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés nem csupán egy jogot testesít meg, hanem lehetővé teszi, illetve felhatalmazást ad arra, hogy a polgárok érvényesítsék jogaikat és jogorvoslattal éljenek. Ebben az értelemben a hozzáférés átülteti az alapvető jogok elméletét a gyakorlatba.”
Michael Mansfield QC szavaival, amelyek a Guardianban jelentek meg 2011-ben:
http://www.theguardian.com/law/2011/oct/06/access-to-justice-legal-aid-cuts
„Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sokkal többet jelent a bíróságokhoz és a pereskedéshez való hozzáférésnél… Annak elismerését fedi le, hogy mindenkit megillet a törvény általi védelem, és a jogok nem jelentenek semmit addig, amíg nem érvényesíthetőek. Átlagos és sérülékeny emberek védelmét és problémáik megoldását jelenti.”
Emberi jogi sztenderdek
Az „igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés” kifejezés nem szerepel a korai ENSZ, illetve Európa tanácsi megállapodásokban. A fogalom a törvény előtti egyenlőséghez való jogban gyökerezik, amelyet az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke biztosít. Olyan – különböző emberi jogi nyilatkozatok és megállapodások szűkebb keretében tárgyalt – fogalmakon alapul, mint a tisztességes és nyilvános meghallgatás (lásd például a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 14. cikkének 1. bekezdését; az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét); a hatékony jogorvoslathoz való jog (lásd például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikkét, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének 3. bekezdését, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét), valamint a sajátos büntető-eljárásjogi garanciák és támogatás a büntető igazságszolgáltatás kontextusában (lásd például a Polgári és Politikai Jogok Európai Egyezségokmánya 14. cikke 2-7. bekezdését, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 2. és 3. bekezdését, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 49. és 50. cikkét).
Az „igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés” kifejezés nem jelenik meg explicit módon az ENSZ és Európa emberi jogi forrásaiban egészen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000-ben történt aláírásáig. A Charta 47. cikke, a tisztességes és nyilvános meghallgatás és a hatékony jogorvoslat mellett, a következőket foglalja magában:
„Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.”
A Charta aláírása óta a kifejezés tartalma tovább fejlődött. Az ENSZ 2006-ban elfogadott Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményében az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés a 13. cikk címeként tűnik fel. Ez a cikk az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tág koncepcióját fogalmazza meg, amelyet érdemes ehelyütt szó szerint is idéznünk:
„(1) A részes államok a fogyatékossággal élő személyek számára másokkal azonos alapon biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, beleértve az eljárás során az életkornak megfelelő alkalmazkodás biztosítását annak érdekében, hogy megkönnyítsék tényleges részvételüket mind közvetlen, mind közvetett formában csakúgy, mint tanúként, minden jogi eljárásban, beleértve a nyomozati szakot és más előkészítő szakaszokat.
(2) A fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférése biztosításának elősegítése érdekében a részes államok előmozdítják az igazságügyi igazgatás területén dolgozók, beleértve a rendőrségi és büntetés-végrehajtási alkalmazottakat, megfelelő képzését.”
AZ ENSZ Gyermekjogi egyezménye részletes intézkedéseket tartalmaz a büntetőeljárásban részt vevő gyermekek jogait illetően (40. cikk). Emellett elismeri a gyermek véleményalkotási képességét és előírja a véleménynyilvánítás lehetőségének biztosítását, beleértve a gyermeket érintő bírósági eljárásokban való meghallgatást is (12. cikk). A részvétel hangsúlyozása feltűnik a gyermek szüleitől való elválasztásának kontextusában is: a 9. cikk 2. bekezdése megköveteli, hogy „valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére”.
Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye és Gyermekjogi egyezménye kulcsfontosságú dokumentumok a mentális fogyatékossággal élő gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének nemzetközi sztenderdjei tekintetében, és fontos iránymutatásként szolgálnak az európai és a tagállami szintű sztenderdek számára is. Következtetéseik azonban nem érthetők teljes mértékben az értelmezéseikre (például az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága vagy Gyermekjogi Bizottsága átfogó kommentárjaira és záró észrevételeire) történő utalás nélkül. Európában a mentális fogyatékossággal élő gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének sztenderdjei megtalálhatók az Európa Tanács és az Európai Unió jogforrásaiban és iránymutatásaiban is. Különösen mértékadó útmutatást ad a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről az Európa Tanács iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásró. Részletesebben vizsgálja a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése tekintetében alkalmazandó nemzetközi és európai emberi jogi sztenderdeket (és a velük összefüggő iránymutatásokat) a projekt második munkafolyamatának keretében készült jelentés, illetve számos a {{bibliográfiában[3]}} felsorolt forrás.
A fentiek jelentősége a bírósági eljárásokban részt vevő mentális fogyatékossággal élő gyermekekre nézve
A gyermekek, akárcsak a mentális fogyatékossággal élő felnőttek, akadályokba ütköznek, amikor érvényesíteni szeretnék jogukat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez. Ezen akadályok létezését és természetét a projekt második munkafolyamatának keretében készült jelentés tárgyalja, amely feltárja, hogyan valósulnak meg a releváns nemzetközi és európai sztenderdek 10 EU-s tagállamban.