Hozzáférhetőség
„hozzáférhetőség” fogalmát a mindennapi életben is használjuk – például a „kerekesszékkel hozzáférhető mosdó” kifejezésben. A hozzáférhetőség általában olyan fizikai környezetre vonatkozik, amelyet testi fogyatékossággal élő emberek is elérnek. A hozzáférhetőség ugyanakkor többet jelent ennél: a fizikai környezeten kívül az élet más területeire is irányadó lehet, így például a számítástechnikai és egyéb eszközökre, írott anyagokra (amelyek ha pusztán ki vannak nyomtatva, nem hozzáférhetőek a vak és látássérült személyek számára, illetve ha nyelvezetük túl összetett, nem hozzáférhetőek az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára) és kommunikációra (amely ha beszéd formájában történik, nem hozzáférhető a siket és hallássérült személyek számára).
Emberi jogi sztenderdek
(a) Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének rendelkezései
A hozzáférhetőség elve egyike az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (CRPD) alappilléreinek, amelyeket az Egyezmény 3. cikke tárgyal.
A CRPD 9. cikke elsőként ismerte el az emberi jogi szerződések közül a hozzáférhetőséget mint jogot. A hozzáférhetőséget hosszan tárgyaló 9. cikk felvezetése szerint:
„A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken.”
Az Egyezmény ezen innovatív cikkéről az ENSZ Fogyatékossággal Élők Jogainak Bizottsága a 2014-ben elfogadott, 2. számú átfogó kommentárjában ad útmutatást.
(b) A 2. számú kommentár
E dokumentum 13. bekezdése szerint
„A hozzáférhetőséget minden fogyatékossággal élő személy számára biztosítani kell, tekintet nélkül a károsodás típusára, és bármilyen, így a fajon, bőrszínen, nemen, nyelven, valláson… társadalmi nemen vagy életkoron alapuló megkülönböztetés nélkül.”
A 2. számú átfogó kommentár tisztázza, hogy különböző megfontolások érvényesek a létező javakra és infrastruktúrákra, illetve az újonnan létrehozott javakra és infrastruktúrákra. A 14. bekezdés szerint:
„A nyilvánosság számára létrehozott vagy rendelkezésre álló, meglévő objektumok, létesítmények, javak és szolgáltatások hozzáférését szisztematikus módon, és ami még fontosabb, folyamatos ellenőrzés mellett, a teljes hozzáférhetőség elérésének szándékával, fokozatosan kell akadálymentesíteni.”
Ezzel ellentétben, az új objektumok, létesítmények, javak és szolgáltatások esetében már kezdettől fogva biztosítani kell a hozzáférhetőséget.
Átfedés van a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kötelezettsége és a hozzáférhetőség biztosításának kötelezettsége között. A hozzáférhetőség hiánya olykor – de nem mindig – hátrányos megkülönböztetést eredményezhet, ami ellentétes a CRPD 5. cikkével.
Megfigyelhető egy bizonyos tendencia, amely összevonja az „ésszerű alkalmazkodást” és a „hozzáférhetőséget”, holott ezek valójában különböző kötelezettségek. Míg az ésszerű alkalmazkodás egy adott egyén által tapasztalt hátrány megszüntetését célzó igazodás kötelezettségét jelenti, addig a hozzáférhetőség azt hivatott biztosítani, hogy a kommunikációt, az információt, az épített környezetet stb. oly módon alakítsák ki, hogy az a fogyatékossággal élők számára általában elérhető legyen.
A fentiek jelentősége a bírósági eljárásokban részt vevő mentális fogyatékossággal élő gyermekek vonatkozásában
A hozzáférhetőség nyilvánvalóbb jelentőséggel bír az értelmi fogyatékossággal élők (beleértve a gyerekeket és a fiatalokat), mint a pszichoszociális fogyatékossággal élők számára. Különösen nagy jelentősége van az információ és a kommunikáció terén, amelyek rendkívül fontosak az igazságszolgáltatási rendszer kontextusában. Ezt 2. átfogó kommentár alábbi részletei is elismerik:
„Az információhoz és a kommunikációhoz való hozzáférés hiánya messzemenően aláássa és korlátozza a fogyatékossággal élő személyek gondolatszabadsághoz és szabad véleménynyilvánításhoz való jogának és más alapvető jogainak és szabadságainak gyakorlását. Az Egyezmény 9. cikkének 2(f) és (g) bekezdései ezért kimondják, hogy a részes államoknak elő kell mozdítania a megfelelő segítségnyújtási és támogatási formákat a fogyatékossággal élő személyek információhoz való hozzáférésének biztosítása érdekében, valamint elő kell mozdítania a fogyatékossággal élő személyeknek az új információs és kommunikációs technológiákhoz és rendszerekhez való hozzáférését, beleértve az Internetet is. Az információt és a kommunikációt könnyen olvasható formátum, valamint augmentatív és alternatív formák révén hozzáférhetővé kell tenni az ilyen kommunikációt használó fogyatékossággal élő személyek számára.” (21. bekezdés)
„Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés nem hatékony, ha … az ide kapcsolódó szolgáltatások, információ és kommunikáció nem hozzáférhetők a fogyatékossággal élő személyek számára” (13. cikk). „A védett házaknak, támogató szolgáltatásoknak és eljárásoknak hozzáférhetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek, különösen a nők és a gyermekek hatékony védelmet élvezzenek mindenfajta kizsákmányolás, erőszak és visszaélés ellen.” (16. cikk).
Készségek
Az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek információhoz és kommunikációhoz való hozzáférése érdekében az információt könnyen olvasható formátumban és más segédeszközöket – például képeket és modelleket – használva kell közölni. Az igazságszolgáltató szerveknek előzetes tervet kell készíteniük annak biztosítása érdekében, hogy a releváns anyagok elérhetőek és azonnal használhatóak legyenek a szakemberek számára.
Az igazságszolgáltatási rendszerben dolgozó szakembereknek, akik kerülhetnek olyan helyzetbe, amelyben mentális fogyatékossággal élő gyermekekkel kell kommunikálniuk vagy ilyen gyermekeknek kell információt átadniuk, ismerniük kell a segítő berendezéseket és alternatív formákat, illetve tudniuk kell, mikor kell ezeket használni. Ehhez szükség van e szakemberek képzésére.